Történetek

"Minden ami árny"

1. fejezet

A sötét alak

Egy újabb unalmas nap.Reggel felébredek.Anya kopogással ébreszt.-Na ná...jóreggelt...-mondtam.-Ébresztő!Suli van!-köszönt be anya, így kiültem reggelizni.Fél óra alatt elnyammogtam a kajámat, majd bementem átöltözni, de közben bekapcsoltam a TV-t.Felöltöztem, majd kiültem rajzolni valamit.Félbe hagytam a rajzot, és felvettem a cipőmet, meg a cuccomat, és a táskámat, és elindultam a buszhoz.A buszmegállóban a tábla felé fordultam, és megláttam egy sötét alakot eltűnni.Megijedtem, és vészesen járt az agyam.Felszálltam a buszra, és valami csoda folytán találtam ülőhelyet, így leültem.Még mindig a fekete alakon járt az eszem.Eljött a leszálló, így lefutottam a buszról, és a suliba indultam.Mikor beértem, senkit sem láttam a helyünkön, így az öltözőbe mentem, és cipőt váltottam, és levettem a kabátomat, és a pulcsimat, majd kiültem az aulába.Nem sokára Lynn, az egyik barátnőm jelent meg az ajtóban, így elmosolyodtam, és odamentem hozzá, és megöleltem.-Mizujs?-kérdeztem.-Semmi...-kaptam választ.-De van egy kissé ijesztő tapasztalatom a ma reggelről...-mondta.-Hát az nekem is van...-mondtam halkan, majd miután ő is átvette a cipőjét, és levette a pulcsiját, beosontunk az alsós részre, és szóba elegyedtünk.-Na figyelj...-mondta.-Ma mikor kijötten a házból láttam egy furcsa sötét alakot...-mondta.Kissé furcsálltam.-Én is...-mondtam.-A buszmegállóban a táblánál...-mondtam.Akkor hirtelen meghallottam Cassandra hangját, és az öltözőbe siettünk Lynnel.-Cass!-öleltem át mosolyogva.-Mizujs?-kérdeztem, bár nem lepődtem volna meg, ha ő is a sötét árnyakkal kapcsolatban mondd valamit.-Ma reggel láttam valamit...valami sötét dolgot...de eltűnt...-mondtam.-Mi is láttuk...-mondtuk egyszerre Lynnel.-Tényleg??-kérdezte meglepetten.-Igen...Fogadok, hogy Berta is látta...-mondtam.És ekkor Berta megjelent az ajtóban.Kuncogtam.-Szia Berta!-köszöntem.-Sziasztok...ti is láttatok ma reggel egy...-kezdett bele, de meglepődött mikor egyszerre félbeszakítottuk.-Igen!-mondtuk teljesen egyszerre.-Akkor nem vagyok őrült...-mondta.-Na mindjárt becsöngetnek fel kéne mennünk...-mondtam, és felkaptam a táskámat, és felsiettem a lépcsőn...