Történetek

"Minden ami árny"

4. fejezet

Mindig én?!

Reggel nagyon fanyarul ébredtem.A kutyus az ágyamban feküdt, bebugyolálva.Szomorúan öltöztem fel, és totyogtam le a lépcsőn.A reggelihez legalább kellet vagy 15-20 perc, nagyon lassú voltam.Feltotyogtam a szobámba, és az ágyamra dőltem, majd Garfield-képregényeket olvasgattam.Miután csörgött az órám, hogy ideje indulni, felkaptam a dzsekim, és a buszemgállóba indultam.A démonmacskát már nagyon rég nem láttam, annyira szomorú voltam, hogy úgy eltűnt.Sóhajtottam.Miután beértem a sulib, bejelentették, hogy első órán feleltünk.Tiszta szívemből reméltem, hogy nem engem szólítanak fel, mert egy mukkot sem tanultam.De balszerencsémre engem szólított fel a tanár, jól leégtem az osztály előtt.Második órán is én feleltem.Mikor már a harmadik órán is én feleltem, akkor az már nagyon rémisztő volt, de mikor még a negyedik órán is feleltettek, már kikészültem./Mindig én???!!!!/-gondoltam dühösen.Az 5. óra tesi volt, kicsit megkönnyebbültem, hogy abból nem tudunk felelni, így nyugodtan öltöztem át a szünetben.Nem hoztam magammal pólót./Ó a fene egye már meg!!!/-iszonyat dühös voltam.-50 fekvő!-mondta a tanár, marhára "örültem" neki.Az óra letelte alatt lenyomtam az 50 fekvőt, és kaptam rá egy 3-ast.Már dühösen indultam a rajz órára.Nem hoztam papírt, így a tanár rögtön bevágott egy beírást az ellenőrzőmbe./Mindig én???!!!Ez már túl sok nekem/-gondoltam dühösen, és a lapot amit kaptam kettéhasítottam a ceruzámmal.A tanár villámló tekintettel adott egy másik lapot.Már kicsit nyugodtabb voltam, de alig vártam, hogy végre ennek a napnak is vége legyen.Rajzolgatni kezdtem.Az óra végére egy tökéletesen árnyékolt, ágaskodó, dühös lovat rajzoltam.Ráfirkantottam a nevem, majd beadtam, és vártam a csöngetésig.Ami hamarosan el is jött, de akkor megütötte a fülemet egy másik hang.A tűzjelző.Halálra váltam elsápadva néztem a rajztanárra.Úgy látszott ő is megijedt, mert ha próba lett volna, ő tudta volna.Füstszag ütötte meg az orromat.Mivel én voltam a tűzvédelmi felelős, muszáj volt felszólalnom.-Sorakozó!-mindenki felsorakozott.A tanár visszanézett rám.-Siess!-mondta, és elindultak kifelé.Villámgoyrsan eltűntek.Becsuktam az ablakokat, és felkaptam a naplót, majd futottam kifelé, de addigra már az egész iskolát elárasztotta a tűz.A szám elé vettem a pólóm.Lassan az egész iskolát elárasztotta a füstszag.Nem tudtam mit kéne tennem, vagy hogy merre meneküljek.Elindultam egy irányba, és egy ideig szabad volt az út./Mindig én?!!/-gondoltam újra.Nem tudtam mi fog történni...