Történetek

"Minden ami árny"

12. fejezet

Az új osztálytárs

Miután kikerültem a kórházból, anyuék végül úgy döntöttek, visszaköltözünk...ennek felettébb örültem.Mikor suliba mentem az osztály egy új taggal is bővült már...a haja hosszú, fekete volt, egyszerűen gyönyörű...a ruhái csillogtak-villogtak, nem sejtettem túl sok jót.../Jó lesz, ha szerzek magamna egy nyafogós, elkényeztett látszathavert.../-gondoltam keserűen, és minden szó nélkül elsétáltam mellette...pontosabban csak el akartam.-Szia!-köszönt kedves hangon, és kissé elkeseredett volt, hogy megpróbáltam őt figyelembe se véve elmenni mellette./Már csak ez hiányzott/-gondoltam, és kényszermosollyal visszaköszöntem neki.-Hali!-vigyorogtam kényszeredetten...kissé elkomolyodott.-Ha nem szeretnél velem beszélgetni megértelek...általában senki nem akar...na mindegy...akkor megyek is...szia...-mondta halkan, és el akart menni, de megfogtam a vállát, és kedvesen visszafordítottam.-Nem zavarsz.-mosolyogtam rá, mostmár őszintén.-De...látom rajtad, hogy nem látsz szívesen...-suttogta, de csak kedvesen néztem rá, mire elhallgatott.-Nem...csak...mostanában kissé túl sok gond van az életemben...-mondtam csendesen.-Ó értem...a nevem Samantha...de csak Sam...-mosolygott rám, jelezve, hogyha nem akarom elmondani, akkor nem muszáj.-Köszi.-mosolyogtam.-Csak tudod...mindegy...-még nem bíztam meg benne annyira, hogy elmondjam neki a titkomat, amely gyermekkorom óta kísért engem.-Ha nem szeretnéd nem kell elmondanod.-mondta komoran.A szellem ekkor megjelent mellettem.Nagyot nyeltem, de nem mertem odanézni, mert Sam észrevette volna, hogy valamit titkolok..így nem néztem oda.A szelllem gúnyosan, és félelmetesen vigyorgott...a pecenkénti szívverésem 70-ről 130-ra ugrott.Ez kissé meglátszott rajtam....kissé...-Jól vagy?-kérdeztem, miközben aggódóan fürkészett engem.-Pe...per...sze..-dadogtam.-Nem úgy nézel ki...valami baj van?-kérdeztem.-Nem mondhatom el...sajnálom...-mondtam halkan, amikor meghallottam a csengőt, és a szellem eltűnt.Felmentem a lépcsőn a terembe, és lehuppantam az első asztalnál lévő székembe.Jess valami őrült viccet mesélt...elmosolyodtam./Újra itt/-gondoltam boldogan, de a szellem megint elrontotta a napomat...folyton-folyvást követett, féltem, megint baleset ér, és újra jöhet a kórház...de a szellem nem csinált ma semmit...nagyon fura volt...de egész nap gúnyosan vigyorgott rám...valamire készült, csak tudtam volna mire...